A meccs előtt 1 órával találkoztunk a szokásos helyen, 1-2 sör lecsúszott, majd indultunk a Stadionba, útközben egy kis énekelgetés.

A mérkőzés előtt kifeszítettük Olivér barátunk emlékére egy 6 m-es fekete "Szívünkben örökké..." drapit és persze az eddig is használtakat is.

1 perces gyásszünettel kezdődőtt a meccs, majd barátunk nevének skandálásával törtük meg a csendet, az elejétől kezdve bíztattuk a csapatot. Nagyjából 35-en voltunk a szektorunkban, ami a QCU történetének legmagasabb létszáma. Voltak pár perces üresjáratok a szurkolás közben, de az első félidő vége felé már hangerőben is jól teljesítettünk.

A 2. félidőt is rögtön szurkolással kezdtük, rá is fért a fiúkra, mert igaz, hogy végig mezőnyfölényben játszottunk, de nem sok helyzetünk akadt, nagyon jól összeálltunk a félidő felére, minden dal frankón szólt, de a gól csak nem akart megszületni, a végén teljesen beszorítottuk az ellenfelet, de sajnos maradt a 0:0

Az előnyünk még így is minimum 10 pont marad, a bajnoki cím nem forog veszélyben, viszont egy bajnokaspiráns csapattol ennél több kell!

Jövőhéten újra megyei rangadó, Badacsonytomajra látogatunk, mi ott leszünk és reméljük győzelemnek örülhetünk együtt!

Hajrá Veszprém!